Legújabb blog posztunkban Enikő, az Enocska márka megalkotója mesél kicsit magáról és a táskáiról.
,,Engedjétek meg, hogy ebben a rövid bejegyzésben bemutassam az Enocska-táskák történetét.
Enikőnek hívnak, három gyermek és az Enocska brand „édesanyja” vagyok.
Az Anyaság és az Otthon fogalma mindig is alappillérei voltak az életemnek. Munkát is ennek szellemében szerettem volna választani, ezért mindenképpen egy otthon végezhető tevékenységben gondolkodtam. A varrógép otthon már korábban is elő-előkerült, amikor pl. farsangi jelmezt kellett készíteni a gyerekeimnek, így aztán nem ért teljesen felkészületlenül, mikor Bori lányom azzal a kéréssel állt elém, hogy varrjak neki egy táskát. Egy saját tervezésű, egyedi darabot.
Ez a kérés adta meg az utolsó lökést az Enocska létrejötte felé. Addigra ugyanis már elhatároztam magamban, hogy vászontáskákat szeretnék készíteni, mégpedig újrahasznosított alapanyagokból.
A cél eléréséhez persze kellett pár év gyakorlat, ami – többek közt - egy hirtelen jött felkérésnek köszönhetően meg is valósult. Egy ideig régi vitorlavászonból gyártottam táskákat, ami testhezálló feladat volt számomra és sokat tanultam belőle.
Közben pedig azt a „pluszt” is megtaláltam, amit régóta kerestem. Egy olyan alapanyagot, ami stílusban, színben és minőségben is tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek. Régi katonai vásznakat, melyekre egy megszűnt laktanya mellett álló bakaboltban találtam rá. Ezek az anyagok 30-40-50 éven keresztül porosodtak a polcokon vagy kimustrált katonai teherautók részeként funkcionáltak. A tulajdonos éveken keresztül készségesen gyűjtötte nekem az értékes alapanyagot, amit aztán otthon, saját kezűleg hoztam újra használható állapotba.
Aztán az élet úgy hozta, hogy családi házból egy lakásba költöztem, ahol a katonai vásznak, bőrök tisztítása már megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Más típusú vásznakban kezdtem tehát gondolkodni, ám továbbra is bőr kiegészítőkkel. Ami teljesen változatlan maradt, az a minimalista stílus, amihez a kezdetektől fogva ragaszkodtam. Emellett a fenntartható jövő érdekében táskáim elkészítésénél egyre nagyobb szerepet kap az újrahasznosítás.
Lányaim és fiam mára már felnőttek, ám a kapcsolatunk töretlenül szoros és szinte napi szintű. Olyannyira, hogy a munkában ma is ők jelentik a legnagyobb segítséget.
Nagyobbik lányom, Sára a közösségi média-felületeket kezeli, emellett az ehhez kapcsolódó fotózások megtervezése és levezénylése is az Ő feladata. Bori, a kisebbik lányom készséges terméktesztelő, aki a „legnagyobb rajongóm” szerepét is gyakran magára ölti. Boldizsár fiam pedig profi fotósként segít abban, hogy az elengedhetetlen képszerkesztés alapjait elsajátítsam.
A Libabőr is ezzel az összefogással épült, de ez már egy másik történet…"